Ma úgy érzem megkérdőjelezhetetlenül elérkezett az ősz (reggel hatkor az eső kopogására keltem, sötétben...), ami arra késztet, hogy egy rövid leltárt készítsek erről a számomra nagyon mozgalmas nyárról a Groda Project viszonylatában.

Az első nagy lépés számomra az volt, hogy már nem szerepel a nevem külön, hanem a csapat részeként veszek részt a közös zenélésben. Nehezen hoztam/hoztuk meg a döntést, de örülök neki, hogy megtettem/megtettük, mert sokkal jobb érzés belül lenni, mint tisztázatlan státuszban állni a határvonalon, se kint se bent...akkor meg hol? Szóval mostmár bent, ennek minden vonzatával.

Rengeteg új impulzussal és tapasztalattal lettem gazdagabb, magabiztosabban bánok a keverővel, kreatívabban használom a lehetőségeket, újra felébredt bennem az új zenék/hangzások iránti igény, és egyben megerősödtem abban is, hogy milyen irányvonalak állnak hozzám a legközelebb.

Legszívesebben a Kópé teraszon játszottam, bár a legnagyobb kiborulásom is oda köthető(egyedül nyomtam 6 és fél órát...fizikailag is nehéz volt), mégis a viszonylagos szabadság, a hely atmoszférája, a kalkulálható fizu, a barátságos pultosok miatt ez lett számomra a námbörvan. Egyszeri élmény de szintén első helyet érdemel a Piknik Fesztivál Esztergomban, ahol kitört belőlem a buliztatás szelleme, és végigtáncoltam az éjszakát, ezen kívül a kiállítások, a falfestmények, az épület sugárzása kívül-belül teljesen magába szippantott, szabadnak éreztem magam, az emberek nyitottak voltak, végre nem érzetem semmi mesterkéltséget egy kortárs művészeti megmozdulásban.

A Tűzraktér, bár magát a helyet nagyon szeretem, mint fellépőélmény nekem nagyon nem volt jó. Úgy éreztem magam mint egy hifi. Mégcsak zenegépnek sem mondanám, mert abba legalább dobálják az ötveneseket. Ez a fizikális meghatározottság miatt volt így, mivel az emberek feje felett játszottunk a gangon, szerintem volt akinek fel sem tűnt, hogy nem cd megy, max ha vmit nagyon elba...tam. Nekem szükségem van visszajelzésre, szükségem van arra, hogy vmilyen hatást váltsak ki az emberekből. Ezért csinálom. Hogy láthatóvá és hallhatóvá váljak. Hogy a zene segítségével kapcsolatot teremtsek az emberek között, és ennek én is a részese legyek. Na. Hát ott ezért nem volt olyan jó.

Összegezve: sokminden történt velem is és hármunk viszonylatában is ez alatt a 3-4 hónap alatt, úgy érzem sokat tanultunk egymásról/egymástól is, meg magunkról is, nem tudom merre haladunk tovább, ki mit lát ebben a formációban, de nekem mindenképpen megérte, mind zeneileg, mind emberileg. Köszönöm tehát NEKTEK KETTŐTÖKNEK az összegyógyult hétvégéket, a telefonos segélyszolgálatot, a fasza keveréseket, az elivott gázsit, meg mindent. Úgy kellett mint egy falat kenyér...NA!

Szeretném megköszönni Bemnek a menedzselést, szervezést, pörgést, meg a sok közös tivornyát is, nélküled ugye nem tartanánk itt...vagy hogy szokták mondani ezt a nagyok! God bless your life Daddy!

És persze a baráti support is a köszönőlistára kívánkozik, vegye csak nyugodtan magára mindenki, aki sajátjának érzi ezt az inget!

Nem tudom milyen lesz ez az új fejezet ami most kezdődik, de az biztos, hogy:

https://www.youtube.com/watch?v=_hMhN_X-oZA

Gyapjúpulcsis ölelés Mindenkinek:

Kinga

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.